Az istentisztelet igehirdetését Katona Gyula esperes-lelkipásztor tartotta. Az Apostolok-Cselekedetei 3. fejezet első tíz verse arról szól, hogy Péter apostol meggyógyít egy sántát. Mint mondta, az ember a hitéletben egyre tisztábban lát, megismerjük, majd egyre jobban megértjük Isten akaratát. Az igazi nagy fordulat akkor következik be, amikor felismerjük, hogy Isten közel jött hozzánk. Péter és a tanítványok is megharcoltak ezért a felismerését, mert Jézust csak mint a megígért Messiást vallották meg, de nem látták meg benne magát Istent. Erre csak pünkösdkor, a Szentlélek vételekor került sor. Azon a helyen, a templom mellett nem csak a sánta gyógyult meg, hanem Péter és János is. Péter ezután nem csak hitével, hanem cselekedeteivel is bizonyságot tett Jézus mellett, János pedig megtanulta, hogy el kell vállalnia a rá osztott szerepet még akkor is, ha éppen nem kell semmit tennie egy helyzetben. A fontos a belső, erkölcsi növekedés. A sánta nem csak testileg gyógyult meg, hanem a mózesi törvények már megengedték, hogy a gyógyult életével Istent is szolgálhassa. Katona Gyula arra is felhívta a figyelmet, hogy az engedelmeskedő tetteknek tartalommal kell megtelítődni.
Az istentiszteletet szeretetvendégség követte a templomkertben felállított sátrak alatt.
