A Lukács evangéliuma első fejezete 67-79. versek alapján advent első vasárnapján tartott istentiszteleten a református esperes arról beszélt, hogy az adventet Isten igéje a látogatáshoz hasonlítja. Mire megjön a vendég, a háznak készen kell lennie. A felkészülés egy várakozás, a vendég, akire várunk a bűnbocsánatot hozta és hozza el. Minden embert érdekel az idegen érkező, erre jó példát szolgáltatnak az UFO-észlelések, hiszen az embert elbizonytalanítja az ismeretlen. Az igében Zakariás beszél, aki Isten érkezését a felkelő Naphoz hasonlítja. Méltó módon kell készülni és fel kell ismerni a látogatást. Isten megszólít bennünket is, nincs olyan ember, akit még ne szólított volna meg az Úr. Isten megszólítása és látogatása nem öncélú, szabadítást akar hozni az embernek. Az isteni ítéletet a riasztáshoz is hasonlíthatjuk, hiszen Isten azt akarja, hogy legyen lehetőségünk a megtérésre, ismerjük fel ennek szükségességét. Isten másrészt a halálfélelemtől is meg akar szabadítani. Ez sok embert érint. Szolgáló életre is indít az Úr, tehát szabad lélekkel, hálásan szolgáló emberekké tesz az Úr. Az ember élete Isten színe előtt zajlik. Isten látogatása folyamatos, minden napon velünk van.