Október 29-én a baptista imaházban került sor a közös istentiszteletre, amelyen a református, baptista és pünkösdi gyülekezetek emlékeztek a reformációra és adtak hálát közösen Istennek az elmúlt 500 évért.

Mikeás próféta könyve 6. fejezete 6-8. versei alapján Katona Gyula református esperes-lelkész hirdette Isten Igéjét. A lelkész történelmi pillanatnak nevezte, hogy a mostani generáció részese lehet a fél évezredes évfordulóra való emlékezésnek. Az isteni időszámításban ez nagyon kevés. Meg kell találnunk a helyes emlékezés, ünneplés módját. Akkor van értelme az emlékezésnek, ha be tudjuk emelni a jelenbe és túl tudunk tekinteni a jövőbe. Luther a 95 tételében megfogalmazta, hogy miként kell Isten elé állni. Évezredeken át természetes volt, hogy az embernek rendeznie kell a kapcsolatát Istennel. A nagy szétdobáló, a Sátán ma is azon dolgozik, hogy aminek meg kell újulnia, az ne újuljon meg. A mai világ közönye azonban még a rendezetlenségnél is rosszabb. A modern kor emberét nem érdekli az istenkérdés, maximum felelősségre vonó módon fordul Istenhez. A nagy bűn az, hogy nem az Úr áll életünkben az első helyen. Olyan Mikeások és Lutherek kellenek ma is, akik értik korunk kérdéseit és ezekre tudnak és akarnak hiteles válaszokat adni. Ha valaki komolyan veszi a hitét, bizonyos körökben nem fogják tárt karokkal várni. A ma emberének istenképe torzabb, mint amilyen Mikeás vagy Luther korában volt. Mintha nem lett volna reformáció – mondta a lelkész. A Biblia Istene nem emberfeletti vallásos teljesítményt vár tőlünk, hanem csak képmutatás nélküli őszinte hitet.

Az egyesített énekkar énekszámai mellett Hégely Béla és Zsombok Imre verssel szolgáltak az istentiszteleten. Molnár Máté református lelkész a reformáció alapigazságait és főbb képviselőit mutatta be előadásában.

Mucsi András