Kisné Ady Éva festményeiből nyílt kiállítás a Dózsa utcai Idősek Klubjában.

Dumáné Dúrkó Anna a klub vezetője beszélgetett a 70 éves Kisné Ady Évával. Kérdezte gyermekkoráról, foglalkozásáról, családi életéről, képei ihletéről melyre nagy hatással volt szülőföldje a Hargitai táj. Feltette a nagy kérdés:

- Ady leszármazottja vagy, ez milyen érzés?

- Jó érzés és ez motivál is engem. - válaszolta Kisné Ady Éva

Ma küldött rövid életrajzában így vall magáról:

Kisné Ady Éva

"Hepe -hupás" vén Szilágyban születtem, 1948-ban, amikor a nagy államosítás ideje volt. Apám amint megszülettem, csalódott volt, hogy nem lesz aki tovább vigye az Ady nevet. Bár a társadalmi helyzet kudarcokkal volt teli, mégis a családom biztosította számomra azt a meleg, békés otthont, ami az akkori körülmények között egy béke szigete volt. Édesapám büszke volt mindig az Ady nevére, és nagy volt az öröm amikor fiú született a családban. Családunkban a nővéremnek van a festészethez tehetsége. Erdély sok templomát ékesíti a keze munkája. Öcsém a faragásba és a zenélésbe viszi bele a lelkét. Édesapámnak a versmondáshoz volt nagy tehetsége. Gyakran libabőrös voltam amikor elmondott egy verset. Amikor bemutatkozom általában megkérdezik, hogy milyen kötődésem van az Ady-kal? Nagyapám első unokatestvére volt Ady Endrének, a költőnek.

Dombok hegyek között nőttem fel, ami meghatározta azt, hogy a hegyek szerelmese lettem. Gyerekként sokat csodáltam a természetet és szerettem volna mindig papírra vinni azt amit látok. Amint egy kevés papírhoz jutottam, a ceruzám elkezdett dolgozni a kezemben. Az iskolában kiskoromban már felfigyeltek a tanítóim a rajzaimra, és kérték szüleimet, hogy engedjenek el, a tőlünk sok száz kilométerre lévő képzőművészeti iskolába, de édesanyám, azt mondta, hogy : "a lányom nem mehet olyan messzire". Így a malmászati szakmát tanultam ki, ahol úgy is éreztem, hogy kiteljesedem, szerettem a munkámat.

Mivel családommal tömblakásban laktunk, nem tudtam a festészettel foglalkozni, mert az olajfesték kellemetlen szaga járta be a lakást, valamint a négy gyermek mellett nem adódott alkalom. Ma itt élünk egy családi házban Békésen, ahol örömmel festegetek. Már 16 éve megbarátkoztam az alföld szépségével. Amikor festegetek olyankor úgy érzem, hogy amit festek életre kelnek, elvisznek a Hargitára, a Déli-Kárpátokba és a Szilágyságba. Amit festek, azok többnyire ajándékká válnak a család, vagy a közeli barátok részére. A festésen kívül szeretek verset mondani. A Gödöllői Ady Konferencián is meghívottként verseltem. Békéscsabán a Jókai Színház felkérésére, Békésen pedig a Városi Könyvtárban is volt alkalmam szavalni. Gyerekeim, unokáim születésnapjára szoktam írogatni is. Hol verssel, hol képpel köszöntöm őket.

Szeretném megörökíteni írásaimat. Utódaim részére, novella formájában írom az önéletrajzomat, hogy az utókor is ismerje az ősei történelmét.

Isten ajándékának tartom ezt a tehetséget.

Békés, 2018 március 8.

Kisné Ady Éva

Beszélgetés után a Klub férfi tagjai adtak műsort, köszöntötték saját készítésű ajándékokkal és virággal a női klubtagokat.

A festmény kiállítás megtekinthető március és április folyamán a Dózsa 36 sz. alatti Idősek Klubjában és Fogyatékosok Nappali Intézményében.