Két gyökeresen eltérő létforma, mely mégis a legszebb egészt alkotja. Férfiként számunkra ez a teljesség a női lét szépsége, rejtélyei és varázsa által válik nyilvánvalóvá. Hogy kiket ünneplünk ma, Kedves Hölgyek, az a naptárra nézve nyilvánvaló, hiszen nőnap van. Ám, hogy mit ünneplünk ilyenkor? Amilyen egyszerűnek tűnik, annyira összetett a válasz erre a kérdésre. Ünnepeljük mindenekelőtt a szépségüket. Most, íme, a kikelet várakozása, a tavasz csodavárása is méltó hátteret fest a mai ünnephez. Köszöntjük ugyanakkor a jóságot, a gondoskodást is, mely oly annyira része egyéniségüknek, s amelynek gyümölcseit, olyan gyakran nyerjük el mi, férfiak. És köszönjük, köszöntjük a mai napon a szeretetet, a türelmet, melyek nélkül világunk összehasonlíthatatlanul sivárabb hely lenne. A nő képe ott él minden férfiban. A mai napon ez a kép még élőbbé, még tisztábbá válik. Felismerhetővé válnak benne az édesanya, a hűséges pár, a jó testvér, de még a türelmes, megértő kolléganő, az áldozatkész ápolónő vonásai is. Mennyi arc, mennyi csoda egyetlen szóban… Az, hogy a mai nap Önökről szól, talán a legkevesebb, amit hálaként tehetünk mindezek után. Ám tudniuk kell, hogy ma, virággal a kezünkben egy egész világot, létünk értelmét köszöntjük Önökben. Isten éltesse, tartsa meg mindannyiukat jó erőben, örök szépségükben úgy ma, mint életük minden egyes napján.
Izsó Gábor
