Habár nagy lelkesedéssel mesél a 2011-ben megalapított egyesületről, most mégis arra kértük, hogy ezúttal ne az egyesület történetéről, illetve tevékenységéről számoljon be, hanem személyes gondolatait ossza meg olvasóinkkal Ausztráliáról. Milyenek találja az ott élő embereket, s mi az, ami a legnagyobb hatással volt rá kint tartózkodásai során.

Az ausztrálokról általánosságban elmondható, hogy nagyon szabálykövetőek. Ez az élet minden területére jellemző. Az autópályákon betartják a megadott sebességet, az erdőben csak a túrázok számára kijelölt útvonalon haladnak, s számukra természetes a természet szeretete, tisztelete. Az ausztrál erdőkben kirándulók nem találkozhatnak eldobott konzervdobozokkal vagy ételmaradékkal, hiszen környezetük megóvása az alapvető értékek közé tartozik.

A táj egyszerűen fantasztikus. Az érintetlen természet lenyűgöző. Bármikor túráztunk az erdőben, mindig az volt az érzésünk, hogy előttünk még senki nem járt ott. Ausztrália egy meseszép ország. Többször jártunk kint, de mivel egy kontinens nagyságú országról van szó, rengeteg olyan hellyel rendelkezik, amelyet érdemes lenne meglátogatni. Nagyon sok élményben volt részünk Melbourne-ben és környékén, viszont az Aranypartot, a Gold Coast-ot még nem láttuk. Remélhetőleg, oda is eljutunk.

Nemcsak otthon használják ki a barbecue adta lehetőségeket, hanem a köztereken is. Pénzérme bedobásával szinte bárhol lehetőségük van a barbecue partihoz szükséges gáz megvásárlására. A családi vagy a baráti összejövetelek után azonban magától értetődő számukra, hogy mindent tisztán hagynak maguk után, a gázt letakarítják, a szemetet összeszedik, hogy az utánuk következő társaság is élvezhesse a helyszínt.

Mindenhol van toalett. Ez egy apróságnak tűnő dolog, de a hétköznapi életben nagyon fontos. Mindenre odafigyelnek, fontos számukra, hogy mindenki jól érezze magát, és ennek érdekében mindent megtesznek. Bárhova mentünk, legyen az városnézés vagy erdei túra, a nyilvános mosdók mindenhol rendelkezésünkre álltak, méghozzá kifogástalan tisztaságban.

Ahogy élik a hétköznapjaikat. Nem rohannak úgy, mint mi, magyarok, próbálnak mindent az adott pillanatban megélni, és átélni, az általuk fontosnak tartott dolgokra időt szánni, hogy később ne kelljen megbánniuk az elszalasztott lehetőségeket.

A bizalom. Ezzel kapcsolatban hadd meséljek el egy történtet. Az egyik ausztráliai látogatásom során a szállásadómnál minden napot 10 km-es futással kezdtünk, utána pedig az uszodában folytattuk a reggelt. Egy nap nem volt kedvem úszni, ezért úgy döntöttem, hogy felesleges megvásárolni a belépő jegyet, ha csak a padon ülök. A barátom nem értette, hogy miért nem akarok bemenni az épületbe. Elmagyarázta, hogy Ausztráliában az adott szónak jelentősége van, ha azt mondom, hogy nem szeretnék úszni, csak a padon ülni, és figyelni, elhiszik, nem kérdőjelezik meg, azt, amit mondok, hiszen mindenkiben megbíznak, egészen addig, amíg ezzel vissza nem él. Ha egyszer hazudsz, azonban vége. Oda a beléd vetett bizalom.

Mindenki köszön. Idegenként az óceán partján sétálgatva a szembe jövők rád mosolyognak, s előre köszönnek. Ez egy hihetetlen érzés, ha az ember több ezer kilométerre van a hazájától, s akár beszéli az adott ország nyelvét, akár nem, az ott élők kedvesen, s segítőkészen fordulnak felé. Ez a segítőkészség egyébként nagyon jellemző az ausztrálokra. Ha meghallják, hogy idegen nyelven beszélsz, azonnal érdeklődést mutatnak. Kedves történet, amikor egy bevásárlás során egy idősebb ausztrál hölgy odajött hozzánk, s miután megtudta, hogy Magyarországról jövünk, azonnal Puskás Ferenc nevét említette meg. Ő egyébként a legismertebb magyar Ausztráliában. Még mindig nagyon nagy tisztelet övezi. Az elmúlt évben az ausztrál nagykövetség meghívására egyesületünk több tagja részt vehetett Budapesten az ausztrál-magyar barátságos labdarúgó mérkőzésen. A mérkőzés utáni fogadáson egy ausztrál forgatócsoport odajött hozzánk, interjút készített velünk, s elmondták, hogy dokumentumfilmet forgatnak a világ leghíresebb magyar labdarúgójáról, aki éveken keresztül élt és dolgozott Ausztráliában, és ott is hihetetlen sikereket ért el. Legendája tovább él a távoli kontinensen is.

Ami a sportot illeti, Ballaratban, Melbourne-től nem messze még mindig megtekinthető azoknak a magyar sportolóknak a kéz- és láblenyomata, akik az 1956-os Olimpiai Játékokon nagyon eredményesen képviselték hazánkat. Többek között az olimpiai bajnok vízilabda válogatott tagjaié is.

Ausztrália tényleg egy életre szóló élmény. Eddig két alkalommal sikerült ellátogatnom ebbe a csodálatos országba, de terveim között szerepel egy hosszabb látogatás. Nagyszerű érzés magyarként eljutni Ausztráliába, hiszen az ott élő magyar honfitársaink mindig nagy szeretettel fogadnak, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat. Ugyanilyen örömmel tölt el, amikor ők évente egyszer eljönnek Békésre, s részvételükkel megtisztelik egyesületünk rendezvényeit. De ugyanez elmondható ausztrál ismerőseinkről, barátainkról is, akik évente akár többször is nagy örömmel és szeretettel látogatnak Békésre.

A képen Juhász Zoltán és Dr. Kiss-Rigó László, az egyesület tiszteletbeli elnöke látható. Az Ausztráliai és Békési Polgárok Egyesületét bemutató cikksorozatunk következő részében a püspök úrral készült interjúnkat olvashatják.