Március 12-én vasárnap a református templomban az egyházközség néhai lelkészére, Balogh Mátyásra emlékeztek a gyülekezet tagjai. Az igehirdetés szolgálatát Katona Gyula esperes úr végezte Ezékiel könyve 37. fejezete 1-14. versei alapján. A prédikációban elhangzott, hogy sok helyzet emberileg nézve reménytelen, de a megoldás Isten kezében van, aki a történelem irányítója is. Ezékiel sem értette, hogy miként prédikálhatnak több évtizede ott heverő csontoknak, de megtette Isten parancsára, és megtörtént a feltámadás. Isten igéje reménységre juttat el igéje és Szentlelke által. Az emberileg reménytelen helyzetekből is van továbblépés.

Az istentisztelet után a Teleky utca 1. szám alatti parókia előtt folytatódott a megemlékezés. Gellén János tanár úr, az egyházközség főgondnoka elszavalta Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versét, valamint közösen elénekelték a gályarab prédikátorok éneket. Imát Kicska László lelkész, áldást Molnár Máté vezető lelkész mondott.

Az egyházközség és a leszármazottak megkoszorúzták a néhai lelkész emléktábláját. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Romvári Gáborné, Balogh Mátyás keresztlánya és a rokonság.

Balogh Mátyás békési parasztcsalád gyermek volt. Református lelkészi oklevelet Debrecenben szerzett. Először Gyulán szolgált, majd Maros megyébe került, itt érte a trianoni békekötés. Romániában maradt, először Pókakeresztúron, majd Zerinden és Anton volt lelkész. 1915-ben nősült meg, két lánya született. 1932-ben szülővárosa, Békés hívta meg lelkipásztornak, így hazatért. 1953-ig volt a gyülekezet lelkésze. A kommunisták folyamatosan támadták, de végül Sztálin halála után, március 13-án találtak ellene igazi ürügyet, ekkor letartóztatták egy kijelentése miatt. Állami bírósági eljárás indult ellene, de ezzel párhuzamosan az egyház is eljárás alá vonta, és megfosztotta a lelkészi állásától. A bírósági ítéletet nem élhette meg, a bántalmazásokba 1953 júliusában belehalt. A váci rabtemetőben földelték el, sírja ismeretlen.