Mindennapi küzdelmeink legkézzelfoghatóbb és egyben legszebb bibliai példája a húsvéti ünnepkör. Krisztus nagypénteki kereszthalála és azt követő feltámadása az emberiség, s benne a mi örök küzdelmeink és megújulásunk legbeszédesebb szimbóluma. Az ébredés szépségében tobzódó erdő, mező és a tavasszal dologhoz látó ember elválaszthatatlan, örök páros. A legtöbbünk, aki részben talán már elszakadt a természet ezen körforgásától, lelke mélyén, s az égre emelve tekintetét mégis megtalálhatja és meg is találja az igazi kikeletet. Krisztus kereszthalála és feltámadása ugyanis az emberiség örök tavasza, reménysége. S, ahogy sorra kinyílnak kertünk virágai, úgy kell nyílnia lelkünknek is egymás és a világ felé.
A keresztény Magyarország és az egész teremtett világ legnagyobb ünnepe a húsvét, mely oly sok esztendeje már hív, szólít mindannyiunkat. Szólít, hogy reméljünk, szólít, hogy küzdjünk, és igen szólít, hogy szeressünk is. Keressük egymást az ünnep megszentelt napjaiban és forduljunk bizalommal, szeretettel azok felé is, akik nélkülözik a jó szót, segítő kezet.
A húsvétkor, a Teremtő szeretetének és értünk hozott áldozatának ünnepén kívánom mindannyiuknak, hogy minél többen élhessék meg az ünnepet a reá jellemző vidámsággal, tarkasággal, egymásra figyeléssel abban a közösségben, olyan körben, amely szívüknek legkedvesebb.
Áldott, békés húsvétot kívánok!
Dankó Béla
országgyűlési képviselő
