A mi elvándorlóink, 1. (Pankota)

Katona Gyula esperes úr engedelméből és bizalmából évek óta végzek tudományos kutatást a békési református eklézsia levéltárában. Néhány hónappal ezelőtt Sipos Ferenc Budapesten élő, de békési kötődésű történész barátom kérésére utána néztem, hogy maradt-e fenn Sipos Sándor egykori békési lelkésztől valamilyen feljegyzés. Ilyet nem találtam, viszont ráleltem egy valódi várostörténeti kuriózumra. Mégpedig egy 1759-1824 között vezetett jegyzőkönyvre, melynek fedelén a következő, jóval későbbi keletű ismertető szöveg áll: "Protoyp jegyzőkönyv, 1759.". Az ismereteim szerint eddig még senki által nem hasznosított, 277 számozott oldalon teleírt könyvecske csupa-csupa érdekességet tartogat számunkra. A végrendeletek, hagyatékkal kapcsolatos ügyek mellett olyan kuriózumok vannak itt, mint a város cselédjeinek (juhászok, gulyások) éves konvencióit (járandóságai), ami azért is érdekes, mert kiderül, hogy ők szinte teljesen románok voltak. Van itt egy korai összeírás a békési görögökről, így ezek a helyi ortodox templomot építtető közösség történetére is remek források. A jegyzőkönyv 248-249. oldalán viszont egy rendkívül érdekes és értékes összeíráson akadt meg a szemem.

Városunk egyik fő feladata, hogy tartsa a kapcsolatot az elszármazott diaszpórákkal, mivel nekünk is megvoltak a magunk kivándorlói. A megboldogult Mester Péter Tanár Úrnak köszönhetően máig remek a kapcsolat a Torontál megyei Magyarittebével (ma Szerbiához tartozik), ahová még a 18. század végén vándorolt ki sok békési család. Újabban egyre több helyi lokálpatrióta csatlakozik a Mucsi András presbiter és képviselőtársam, valamint Pocsai Ildikó tanárnő által kezdeményezett, Bihar megyei Hegyközkovácsival (ma Románia) való kapcsolattartáshoz. Oda az 1900-as évek elején költözött sok békési család, ezért nem véletlen, hogy a település egyik utcáját Békési sornak nevezik.

Az alábbi irat viszont arról tudósít, hogy 1807. március 1-jén és április 1-jén összesen húsz békési református vándorolt ki a szomszédos, Arad megyei Pankotára. Nyilvánvalóan családostól mentek el, tehát elég komoly kivándorló csoportról beszélhetünk. A neveket olvasva jól ismert, ma is létező békési családnevekkel szembesülünk, ráadásul azért is értékes a forrás, mert ekkor még többnyire kiírták a ragadványneveket is: Berényi, Debreceni, Gerlai, Katona, Malmos, Vicza (!). Ez azért is fontos, mert ma már a legtöbb helybéli nem tudja, hogy mi is áll a neve elején álló betű mögött. Még egy érdekességre felhívnám a figyelmet. Az áttelepülések nem mindenkinek jöttek be, így Magyarittebéről is sok helyi lakos hazatért annak idején. Talán nem véletlenül van így a ma is jól ismert Pankotai családnévvel. Nézetem szerint egy visszaköltözött és gyakori vezetéknevet viselő család ragadványnevéből alakult ki!

1a Marcius 1807. Feljegyzése azon békési lakosoknak, akik lakhelyeket más lakhelyekre változtatták

1a Aprilis 1807. elmentek Békésről