Deákné Domonkos Julianna

A holokauszt roma áldozataira emlékeztek Békésen.

Roma Holokauszt Emlékünnepség

A Holokauszt Roma áldozatainak Emléknapja

Deákné Domonkos Julianna képviselő asszony, tanácsnok megemlékezése: 

Tisztelt Megemlékezők!

A mai nap azok közé az emléknapok közé tartozik, amelyek a magyar és az európai történelem egyik felülmúlhatatlan szégyenével, a nácizmus térhódításával és következményeivel szembesít minket.

A mai napon emlékezni gyűltünk össze. Emlékezni és fejet hajtani.

Felidézni a nácizmus áldozatává lett cigány származású honfitársaink emlékét és soha el nem feledhető tragédiáját.

Azért gyűltünk össze, hogy az auschwitzi haláltáborba deportált cigányok kíméletlen megsemmisítésének évfordulóján közösen ítéljük el a 2. világháborús népirtások aljas kiagyalóit, sem Istent, sem embert nem tisztelő kegyetlen végrehajtóit.

Azért gyűltünk össze, hogy közösen utasítsuk el a faji megkülönböztetés minden formáját, minden megnyilvánulását.

Azért gyűltünk össze, hogy okuljunk az európai történelem és saját történelmünk egyik legfájdalmasabb leckéjéből.

Azért gyűltünk össze, hogy a mai napon közösen tegyük nyilvánvalóvá, hogy amikor a cigány holokauszt áldozataira emlékezünk, nemcsak a megalázottak, meghurcoltak és tömegesen elpusztítottak emlékének adózunk. Nemcsak a kísérleteknek alávetett, majd halálba küldött gyermekeknek, nemcsak azoknak a roma családoknak, akiket örökre szétszakított a náci haláltáborok pokla, nemcsak a meggyilkolt, vagy örök életükre megnyomorított édesanyáknak és édesapáknak.

Önmagunknak is tartozunk ezzel.

Az utánunk jövő nemzedékek tagjainak is tudniuk kell, hogy akiket a hitleri nemzetiszocializmus embertelen ideológiája nevében kiközösítettek, elhurcoltak és lágerekbe zártak, akiket megkínoztak, halálra gyötörtek, vagy halálra éheztettek, akiket kivégeztek, vagy a haláltáborok gázkamráiba tereltek, mind ugyanolyan emberek voltak, mint mi, akik ma itt összegyűltünk.

A sok ismert, és még több ismeretlen áldozatra emlékezünk ma a Roma Holokauszt Emléknapján.

Tisztelt Megemlékezők!

Mindenkinek tudnia kell, hogy azokban a vészterhes időkben bárki áldozatul válhatott. Bárki, akinek a náci eszme alapján nem volt megfelelő a származása, nem volt megfelelő a vallása, nem volt megfelelő a politikai hovatartozása. Bárki, akinek nem volt megfelelő a nácikhoz és a nyilasokhoz való viszonyulása.

A történelem megtanított minket arra, hogy minden diktatúra legelőször a személyes szabadságot és az emberi méltóságot veszi célba.

A hitleri fajvédelem tébolya nem ismert határokat. Először a polgári szabadságjogokat, így a szavazati jogot és az árjákkal való házasodás jogát vonták meg, majd néhány év múlva megszületett a zsidókra és a cigányokra kimondott halálos ítélet is. Ők voltak az első kiszemelt áldozatai az árja élettér megteremtésének. Ipari méreteket öltő kíméletlen megsemmisítésükre a Harmadik Birodalom halálgyárak egész sorát hozta létre Európában.

A népirtásokért viselt felelősség azonban nem egyedül a hitleri Németországé. Súlyos és elévülhetetlen felelősség terheli az európai országok náci kollaboránsait is.

Bár az elkülönítés és deportálás megindítása alapvetően a hitleri Harmadik Birodalom követelése volt, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Magyarországon mindezt magyar emberek hajtották végre. Az áldozatok emléke előtt fejet hajtva ki kell mondanunk, hogy az akkori magyar államnak súlyos felelőssége van abban, hogy ez megtörténhetett hazánkban.

Ki kell mondanunk, hogy a hazánk német megszállását követő tragédia az akkori magyar államnak is szégyene.

Ma megállunk egy pillanatra, hogy gyászoljuk és emlékezetünkben hordozzuk azt a több ezer roma férfit, nőt és gyermeket, akiket a 2. világháborúban brutális és értelmetlen módon meggyilkoltak és rabszolgasorba döntöttek a nácik és kollaboránsaik. 

Ma fejet hajtunk az áldozatok előtt, és azt is tudatosítjuk, hogy egy gonosz rendszer pár év leforgása alatt több millió embert pusztított el.

Nem feledjük azokat, akik áldozatul estek a történelem kegyetlen erőinek, és azokat sem, akik túlélték a szörnyűségeket, hogy tanúságtevői legyenek a halottak sorsának.  De mindenekelőtt, nem feledkezhetünk meg közös felelősségünkről, hogy nemet mondjunk az igazságtalanságra. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Megemlékezők!

Nemzetünk erejét növeli, ha tiszteljük egymásban az embert, és tiszteljük egymásban a magyart.

A kirekesztés kevesebbé, az egymásnak megadott kölcsönös tisztelet azonban gazdagabbá tesz mindannyiunkat. Az egymásnak megadott tisztelet lehet az a kulcs, ami kaput nyithat számunkra, hogy közös múltunk szégyenéből és fájdalmából is új világot formálhassunk.

A tisztelet mindenkit megillet. A legszegényebbeket, a legelesettebbeket is. Mindenkit, akiben megvan az emberség és a jóra való hajlam. Mindenkit, akinek az emberi élet és a szabadság egyaránt szent és meg nem kérdőjelezhető érték. Mindenkit, aki maga is tiszteletben tartja mások szabadságát, emberi jogait, emberi méltóságát.

Őszintén remélem, hogy a 21. század magyarsága erre a tiszteletre építi fel jövőjét és önbecsülését.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

Békés, 2020. július 2.