A miniszter Békésen jelentős közéleti szereplő volt: tagja volt a képviselő-testületnek, egy időben Békés első embereként, majd országgyűlési képviselőként szolgálta a város lakosságát. A Független Kisgazdapártban is vezető szerepet töltött be. 1946-ban volt már egyszer államminiszter: ekkor Nagy Ferenc kormányának miniszterelnök-helyetteseként szolgálta a hazáját.
A Rákosi-korszakban mindenéből kiforgatták, földjét, tanyáit elvették, állandó adókkal sújtották. Kénytelen volt Debrecenben, majd Budapesten munkát vállalni. A forradalom Budapesten érte, ahol mint ládaszegelő segédmunkás dolgozott. Bekapcsolódott a Kisgazdapárt újjászervezésébe. 1956. november 2-án miniszteri kinevezést kapott, de november 4-én a szovjet támadás miatt a kormány munkája ellehetetlenült. A két napi miniszterségéért 1958-ban a kommunista bíróság 3 év szabadságvesztésre ítélte. 1957 elején tartóztatták le, majd 1958 júniusában a Nagy Imre-per keretében ítélték el. Szabadulása után fizikai munkásként dolgozott, majd nyugdíjas éveit szeretett városában töltötte.
A két politikus szeretne hagyományt teremteni azzal, hogy a szabadságharcra való emlékezés keretében az eseményekbe vezető szerepet játszó békési politikusról is megemlékeznek.
A koszorúzást megtisztelte jelenlétével Kővágó Györgyné, B. Szabó István Békéscsabán élő unokája is.
fotó: Ifj. Jenei Péter
