Az időjárás változatos,hol felhős ,hol napos esőre álló váltakozó frontokkal tarkított volt.
Mivel mindig idő hiányában szenvedek,de pecázni meg jó lenne ,ezért nem messze akartam menni, horgászni. Ezért a békési Kettős-Körös duzzasztó alatti területére  gondoltam, hogy ott próbálok keszegekre horgászni.

A felszerelésem a hely bősége és a messzebb dobás, no meg a víz mélysége miatt egy 6 méteres bolonyai botra épült.

Energofish Black Fighter Slim Bolo 600 . Az orsó egy Shimano Sienna 2500-s.
A fő zsinor 16-s süllyedő  ,előke 14-s fluoro carbon, az úszó folyó vizi 3-ponton rögzíthető 3gr-s cserélhető antennás, a fény viszonyok miatt sárga színű antennával.

A horog 10-s kerek öblű vékony húsú,hogy könnyű legyen. A csali csemegekukorica. A horog azért nem kisebb, mert messzebb kellett dobni, hogy jól tartsa a kukoricát, valamint jól akadjon. A csali méretét is figyelembe kell venni a horog választásánál!

Merítő szákom apró szemű damil hálós nagy öblös teleszkóp szárú,hogy minél messzebb tudjak érni vele a hosszú bot miatt. A víz enyhén folyik. A kiválasztott helyen van húzós víz, visszaforgó, mélyebb, sekélyes. Tehát a  meder viszonyok változatosak. Az etetéssel óvatosan bánok, mert volt már rá példa, hogy a kiszemelt helyet ahol sejtettem a keszegeket megszórtam kukoricával.

Ez hiba volt, mert a víz, még ha enyhén is folyik ,a beeső szemeket arrébb vitte és a gyengén táplálkozó halakat elvitte. A messzebb leesett szemeket meg ették és azután nem voltak hajlandók táplálkozni. Így csak egy két keszeget tudtam zsákmányolni!

A víz mélységét bemértem. Úgy állítottam be a szereléket, hogy éppen a meder alját érje a csali, vagy ne. Így tudott bukdácsolni a kukorica az aljzaton, vagy arrébb libbent. A hosszú bottal az aránylag kis súlyú úszót jó messzire el lehetett dobni. Az volt a terv, hogy messzebb megúsztatok egy sávot és visszafelé haladva mindig rövidebbet dobok és megkeresem a karika keszegeket. Mert ők voltak a cél halak.  A nap hol előjött,hol eltűnt. A szél hol segített, hol gátolt. Tehát változatosnak ígérkezett a peca!

Az első úsztatás nem mutatott semmit. A második sem. Már kezdtem gondolkodni, hogy dobok egy kis szóró kukoricát, mikor meg billent az úszó!

Ez lehet meg akadás, beleúszás is, de utána meg peccintette valami a jelzőt, majd határozott húzással eltűnt az úszó. A hosszú botnak köszönhetően könnyű volt az akasztás és gyors is.  Egy jó kis keszeget akasztottam, éreztem a ficánkolásából. Merítő nem kellett. A víz széléhez és odahúzva magamhoz a halat kézzel emeltem ki. Jól akadt a horog,a kis komának esélye  nem volt a menekülésre. Ki szedtem a horgot és tartóba tettem a halat. Most el viszem haza, amit fogok, mert olajos hal készítés volt a tervben. Az előző úsztatási helyet meg jegyezve dobtam az újra csalizott horgot. Nem sokat kellet várni és megint kapás jelentkezett. Határozott, nem mismásolós kapással jelezte, az érdeklődő hogy igényt tart a frissen felbontott csemegekukoricára. Aránylag gyorsan, a vékony horog miatt óvatosan tereltem szákba a jelentkező keszeget. Azért is szákoltam, hogy a vékony húsú horog ne szakítsa ki a száját!

Gyors tartóba tettem és mehet csalizás után a felszerelés vissza. Úgy néz ki, bevált a teóriám és rájuk is találtam. Szépen fogdostam a keszegeket és örültem, hogy bevált az elképzelésem, mikor abba maradtak a kapások. Gondolkodtam, hogy elálltak, vagy változott valami? De az idő olyan volt, mint eddig, csak egy óra eltelt.

Na, nincs mire várni, gondoltam és elő vettem a kis kecses szárú dobót, amit nagyon szeretek! A régi seprűnyeles üdítő flakonos megoldáshoz képest űrkorszaki! Könnyű, kecses, pont elég etető szem fér bele és messzire is nagyon pontosan, aránylag kis területre lehet vele etetni! És még teleszkópos a szára is, hogy messzebb is tudjunk dobni!

Két dobóval, nem sokat dobtam a kiszemelt területre. Tettem ezt két okból! Az egyik, ha a keszegek valami miatt elálltak, akkor visszacsaljam őket. De szoktak más miatt is félre állni, az etetésről a keszegek. Ez lehet rabló hal, vagy pediglen ha pontyok jönnek be a területre. Ha pedig pontyok jöttek ott kellene tartani őket! Ahogy az etetés megtörtént, egyből dobtam rá, a szereléket. Az első úsztatás nem hozott eredmény, ezért dobtam egy újat. És akkor beugrott! A ponty szereti, ha meg meg állva kínáljuk a csalit számára. Ezért a következő úsztatást úgy terveztem, hogy meg meg állítva ballagtatom a kukoricát. Egy kicsit állítottam  a szerelésen és olyan módon, hogy az ólmot engedtem a fenékre, nem csak a kukoricát érintőre, az aljzathoz. Bedobtam, a cájgot és ráspanoltam a zsinórra. Az úszó beállt, és amikor nem bírt a víz sodrának ellenállni szépen pattant egyet és arrébb ment pár centit. A második ilyen beállás után el is tűnt az úszó bibéje.

Erre hirtelen bevágás és ült is az akasztás!  Amire hirtelen kirohanással reagált, a meglepődött hal. Ez már nem keszeg! Futott át rajtam amikor a vékony zsinórhoz beállított  25-s orsó fékje folyamatosan adagolta a damilt. Berohant a jelentkező a sodrásba és kérte a zsinórt, amit adtam is neki.

De azért nem akartam messze engedni, mert aztán nehéz lesz vissza csalni, ha a vékony zsinórból sok lesz kint.

Ezért jó ilyenkor a hosszú bot! A messze levő halat úgy tudtam irányítani, hogy kiemeltem a sok kint lévő damilt a vízből és a sodrás így nem nehezítette a dolgom. Így már tudtam az orsó féken szorítani és lassítani a hal kirohanását. Egy jó tíz perces huzavona végeredménye egy szép  2,5 kg körüli tükrös volt.

Örömmel nyugtáztam, hogy bevált az elképzelésem és eredményesen zárhattam a horgászatot.

Jó ez a finom szerelékes horgászat és élvezetes is!
Javaslom, próbálja ki mindenki!