Balogh Mátyás lelkipásztor tősgyökeres békési földműves családban született 1887-ben. Édesapját hamar elveszítette. A békési gimnáziumban érettségizett, majd lelkészi oklevelet Debrecenben szerzett. Gyulán teljesített segédlelkészi szolgálatot. 1915-ben nősült meg, házasságukból két lány született. Parókus lelkészként először a Marosvásárhely szomszédságában lévő Pókakeresztúron szolgált. Ezután az Arad megyei Zerind, majd a Bihar megyei Ant lelkésze lett. Amikor 1931-ben Békésen megüresedett az egyik lelkészi állás, másik tizenhárom lelkésztársával együtt beadta pályázatát. Balogh Mátyás nagy örömére hazatérhetett az anyaországba és szülővárosába, mivel a nagy múltú alföldi gyülekezet „nagy szótöbbséggel” őt választotta meg a jelöltek közül. Beiktatására 1932 júliusában került sor. Aktívan részt vett a közéletben, és hűségesen végezte lelkipásztori szolgálatát. A második világháborús front elől sem menekült el, lelkésztársaival együtt a helyén maradt. A város 1944. október 6-án történt szovjet megszállása után már egy héttel megtartották az első istentiszteletet, október 23-án pedig az elemi iskolákban és a gimnáziumban is megkezdődött a tanítás. Ezzel elsők voltak a békésiek az országban. Balogh Mátyás a katasztrófában is látta Isten megtartó, életigenlő és újrakezdést pártoló kegyelmét.

Különösen nagy "bűne" volt az új hatalom szemében, hogy harcolt a nagy múltú református iskola megtartása mellett, továbbá érvekkel mutatott rá, hogy a református egyház hivatali helyiségeinek, szolgáli lakásainak, valamint a presbitérium üléstermének otthont adó Petőfi utca 3-5. szám alatti ingatlant (ma református iskola alsó tagozata) és a Kollégiumot (ahol gondnoki és lelkészi iroda is volt) nem szabad államosítani, mondván: azok nem oktatási célt szolgálnak, hanem a gyülekezet működéséhez kellenek. Természetesen nem tudta meggyőzni a kommunistákat. 

A pártállami diktatúra teljes kiépülését követően Balogh Mátyást, illetve presbitériuma kuláknak bélyegzett tagjait folyamatos megfigyelés alatt tartották. Sajnos belülről is folyamatosan mentek a jelentések róla és másokról is. A presbitérium egyik prominens tagja volt B. Szabó István, aki nem sokkal korábban a Független Kisgazdapárt Békés megyei elnökeként és a Nagy Ferenc-kormány államminisztereként részt vett a politikai életben.

A Rákosi-korszakban folyamatos lejáratókampány folyt a lelkipásztor ellen, akit a reakció emberének, kulákok barátjának, a nép ellenségének minősítettek. A békési hívei szerették. Egyelőre nem nyúltak hozzá. 

Balogh Mátyás 1953. március 13-án előzetes letartóztatásba került. Hogy mi volt a bűne? Állítólag az egyik egyházi ember árulta be egy Sztálin halála kapcsán mondott megjegyzése miatt. A börtönlevelekből kiderül, hogy sejtette, hogy ki volt a júdása. Először Gyulára, majd Vácra vitték. A letartóztatást megelőző napon – ahogy a vádirat fogalmaz – „a békési egyház lelkészi irodájában négy személy előtt több olyan kijelentést tett, melyek alkalmasak arra, hogy az emberekben demokratikus államrendünk ellen gyűlöletet ébresszenek”. A kor szokásának megfelelően az egyházi hatóságok is belerúgtak. A kommunistákkal együttműködő püspök, Péter János felfüggesztette a lelkészi állásából.

Balogh Mátyást a Békési Járásbíróság első fokon a népi demokratikus államrend elleni izgatás, illetve társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény vádjával hat év börtönbüntetésre, háromezer forint pénzbüntetésre és négyezer forint vagyonelkobzásra ítélte. A békési lelkipásztort a váci börtönbe szállították. A világi bírósági eljárást másodfokon a Gyulai Megyei Bíróság folytatta le. 1953. július 20-ra hirdették ki a tárgyalás időpontját, de ezen Balogh Mátyás nem tudott részt venni, mert az előző napok egyikén betegségben meghalt a váci börtönben. A tárgyalást a vádlott időközben bekövetkezett halála ellenére groteszk módon mégis lefolytatták és ítéletet is hoztak, noha a büntetés-végrehajtás útján értesülniük kellett volna a halálesetről. Végül mind a világi, mind az egyházmegyei bíróság megszüntette a már időközben elhunyt békési lelkipásztor ellen folytatott eljárást.  A békési gyülekezet presbitériuma megrendülten, néma felállással emlékezett meg néhai lelkipásztoráról, 1953. augusztus 16-án: „[A] Presbitérium megrendült szívvel veszi tudomásul Balogh Mátyás lelkipásztor halálának hírét. Hálát ad Istennek azért az igéért, amelyet a gyülekezet Balogh Mátyás szolgálata által nyert. Buzgó imádságban kéri Istent, hogy irgalmas szeretetét ne vonja meg tőlünk, adja nekünk még bővebb mértékben az ő megelevenítő igéjét. Őszinte együttérzéssel osztozik az elhunyt hozzátartozóinak a szomorúságában, számukra Istentől kér vigasztalást.”

Mártír lelkészként emlékezünk rá. 

Vasárnap a református gyülekezet istentisztelet keretében emlékezik meg róla. Áldott legyen az emléke.